Gyermekversek

Bezerédj Amália: Az év négy szakasza

Kikelet.

Egy évben van négy szakasz,
Elkezdjük most a tavaszt.
Mikor jő a kikelet,
Elfelejtjük a telet.
Fák és füvek zöldülnek.
Kis madarak fütyülnek.
Szép virágok nyilanak;
Méhek mézet hordanak.
A mezőt szántják, vetik,
A kertet beültetik.

Nyár

Nyár felváltja a tavaszt,
Hévsége sokszor hervaszt.
Fa és virág szomoru;
De jő égi háboru,
S a levegő megtisztul,
Rét és mező felvidul.
Ez időben munkálnak,
Aratnak és kaszálnak.
Hogy legyen miből élni,
Télre ne kelljen félni.

Ősz.

Most az ősz következik,
Nagy hévség elenyészik.
Mit kaszáltak, arattak
S összetakaritottak,
Elrakták kamarákba,
Padlásokra s pajtákba.
Melyet mindegyik szeret:
Szőlővel jóllakhatunk;
Bort préselni láthatunk.

Tél.

Az ősz is ekkép elmult,
És a falevél lehullt.
A tél már házba szorit,
Mindent fagygyal elborít;
Semmit jót kinn nem hagyott.
Fű és virág elfagyott,
Nem lát a szem már zöldet,
Hó fedte be a földet,
Hogy alatta alhassék,
Termés után nyughassék:
Mig tavasz nem sokára
Felkölti uj munkára.

Benedek Elek: Esti imák

1.

Én Istenem! Jó Istenem!
Becsukódik már a szemem,
De a Tied nyitva, Atyám!
Amíg alszom, vigyázz reám!
Vigyázz kedves szüleimre,
Meg az én jó testvérimre,
Mikor a nap újra felkel:
Csókolhassuk egymást reggel. Ámen.

2.

Szemeimre
Rászállott az álom,
Álmaimér
A jó Istent áldom. Ámen.

3.

Én lefekszem ágyacskámba,
Fejem hajtom párnácskámra.
Három angyal fejem felett:
Egyik megőriz engemet,
Másik szememet bezárja,
Harmadik lelkemet várja. Ámen.

4.

Már a szép nap lenyugodott,
Egészen bealkonyodott
És setétbe vonta magát
Adjon Isten jó éjszakát! Ámen.

5.

Köszönöm, mi jót ma adtál,
Hogy eddig is megtartottál,
Tarts meg Uram, ezután is,
Tartsd meg apám és anyámat is,
Nagyszülőket, testvéreket,
S mind, akiket én szeretek, Ámen.

Bezerédj Amália: Imádság

Oskola előtt.

Jó Isten, add áldásodat,
Hogy jól töltsük e napodat;
Hogy ne legyünk itt hiában,
E szent czélu oskolában.
Áldd meg mai leczkéinket,
Hogy müveljük lelkeinket;
Tőled várjuk e kegyelmet,
Adj szorgalmat és figyelmet!

Oskola után.

Hála néked, jó Istenünk
Vígan lehet haza mennünk,
Napunkat jól végezhettük,
Lelkeinket művelhettük.
Add, hogy a mit jót tanultunk,
Otthon is meglássék rajtunk,
Jó szüleink örömére,
Szent neved dicsőségére!

Benedek Elek: Évike búja

Elment a nagyapó,
Isten tudja, merre,
Talán napnyugatra,
Talán napkeletre.

Nagyapó, nagyapó,
Minek is mentél el?
S hogyha már elmentél,
Miért nem vittél el?

Elfértem volna én
A te nagy bundádban,
S szánkáznám most veled
Baconi határban.

Csingilingi csengő
Sokkal szebben szólna,
Hogyha Évike is
A szánkóba’ volna.

A szép sima jégen
Hej, mennyit csuszkálnánk,
Sebaj, ha elesnénk,
Vígan talpra állnánk.

Hólabdát csinálnék,
Nagyapót megdobnám,
S hogy nagyon ne fájjon,
Százszor megcsókolnám.

Csókolnám, ölelném
Édes öleléssel,
Nagyapó, nagyapó,
Mért is nem vittél el!?

Benedek Elek: Szép jó reggelt, nyuszikám

Szép jó reggelt, nyuszikám!
Adjon Isten, Gyuszikám.
Mit álmodtál, nyuszikám?
Réten jártam, Gyuszikám.
Volt-e jó fű, nyuszikám?
Volt egy kevés, Gyuszikám.
Ki volt még ott, nyuszikám?
Juhászbojtár, Gyuszikám.
És mit csinált, nyuszikám?
Furulyázott, Gyuszikám.
Volt-e más is, nyuszikám?
Csákó tehén, Gyuszikám.
Ki őrizte, nyuszikám?
A gazdasszony, Gyuszikám.
Megfejte-e nyuszikám?
Hogyne, hogyne, Gyuszikám.
Kinek fejte, nyuszikám?
Neked, édes Gyuszikám.