Bandi meg az Ilonka
elmentek a kútra,
Telehúzták a csöbröt
s vitték haza futva;
De nagy baj történt velük,
elestek a réten
Elejtették a csöbröt,
s a víz kidűlt szépen.
Zigány Árpád versei
Zigány Árpád: Csinos czicza…
Csinos czicza falatozott,
És észre se vette,
Hogy a kutya ólálkodva
Bujkál körülötte;
No most mindjárt
hajba kapnak,
Farkas-szemet néznek:
Ez miákol, amaz morog,
De csak egyre késnek;
Mert a kutyus fél a hegyes
Körmü kis cziczától:
A czicza meg még jobban fél
A kutya fogától.
Zigány Árpád: Jön a tavasz…
Jön a tavasz, jön a tavasz, nyilnak a virágok,
Kint a réten serény, munkás méh-rajokat látok;
Döngicsélve egy virágról másra iparkodnak,
Édes mézzel, jó viasszal dúsan megrakodnak.
Jön a nyár, jön a nyár;
Itt van a cserebogár.
Zigány Árpád: Hová, hová, lovag uram?
– Hová, hová, lovag uram? – Megyek a csatába,
Hírvirágot, babért kötni gyöngyös bokrétába.
– Adjon Isten sok szerencsét, szívemből kivánom:
Meg ne vesse, lovag uram, ha borral kínálom!
– Dehogy vetem, dehogy vetem: szomjas vagyok épen,
Hozza hamar, hadd hajtom föl azon melegében.
…kire igyam az áldomást? – A magyar hazára,
Adjon Isten áldást, békét a szent koronára!
Zigány Árpád: A kis pásztor
A kis pásztor kecskéjét
hazahajtja szépen,
Olga mindjárt hivja is,
mert ő várta éppen,
Jó káposzta levéllel
kinálja a kecskét;
Most lóherét ád neki,
majd meg levelecskét;
Vigan mekeg a kecske,
Olga kezét nyalja,
És a finom csemegét
jóizűen falja.
Zigány Árpád: Három picziny arany-hal
Három picziny arany-hal
úszkál az üvegben:
De jó dolguk van nekik
ebben a melegben!
Pista éppen ezt mondja
a kis Erzsikének,
S kéri tőle a felét
vajaskenyerének;
Meg akarja etetni
a kis halacskákat:
Vizbe szórná majd nekik
a kenyér-morzsákat.
Zigány Árpád: Répa, retek, mogyoró…
Répa, retek, mogyoró,
Mind a három jaj de jó!
Én a retket szeretem:
Ha csipős is megeszem.
A retek földben terem,
Hogyha megnő, fölszedem,
Hazaviszem, megmosom.
Szépen meg is hámozom:
Vajjal, sóval megeszem,
Ami nem kell elteszem.
Zigány Árpád: Elfáradtunk
Elfáradtunk a játékban,
most egy kissé pihenünk:
S indulunk is hazafelé,
mihelyt nem lesz melegünk;
Akkorára összeszedjük
ezt a sok szép virágot,
Tarka bokrétába kötjük,
s hazavisszük anyának.
Zigány Árpád: Hogy az alma?
– Hogy az alma, hogy a körte,
nem drága-e néni?
Aztán kérem, hogy nagyon jól
tessék ám megmérni! –
– Dehogy drága, dehogy drága?
két fillér a nagyja:
Kinek tetszik vesz, – akinek
nem tetszik, – itt hagyja.
Zigány Árpád: Megy a gőzös…
Megy a gőzös Kanizsára, hegyen-völgyön át,
Jobbra-balra elhagy várost, falut és tanyát;
Nagyot füttyent, lassabban megy, végre meg is áll:
Egy pár utas megérkezett, mindjárt le is száll.
Megint füttyent; és a kalauz kiáltja… “Mehet!…”
A gőzös meg sisteregve ujra elsiet.