Állatok témájú versek

Ady Endre: A néma madarak

Ott húznak el minden délben,
Nyári délben,
A süstörgős, a fénycsóvás Nap alatt:
Arany-tollas, arany-boglyas
Madarak.

Kincs-madarak, csodás griffek,
Néma griffek,
Napba-néző, elátkozott keselyük.
Egy-egy gyémánt, büszke gyémánt,
A fejük.

Hangtalanok, büszke némák,
Könnyes némák.
Lehullnának, ha egy hangot ejtenek,
Szürkén, mint a szürke sorsu
Verebek.

S ott húznak el minden délben,
Nyári délben,
Sötét gőggel ragyogva a Nap alatt:
Arany-tollas, arany-boglyas
Madarak.

Reményik Sándor: Így kellene

Angyal-könnyedén, tündér-könnyedén
Ül meg a dróton a fecskék raja.
Apró szemükben déli tengerek
Aranya vibrál, azúrja remeg,
S a téltelen táj távol mámora.

Ők haza készülnek, – mindég haza.

Köztük a borzasztó áram feszül,
Az ezer-voltos vak halál halad,
Ők ülnek rajta angyal-könnyedén:
Fél-bohémek és fél-zarándokok
Vidám búcsúzók csudás csapata.

Szárnyuk az élet ütemét veri,
Halállal, földdel nincs kapcsolata.

1930. szeptember 19.

Édes Gergely: Némely tavaszi madarakról

Amikor a melegűlt tavasz a kebelét kinyitotta
És a leggyönyörűbb víg nap az égre kerűl,
Minden kis féreg csúsz-mász vagy szökdös alá s fel
S a nap alatt kedvét tölti szokása szerént.
A barom a gyepeken legel és fickándoz; azonban
Menvén a vídám pásztor utána, süvölt.
A madarak csevegési miatt hegyek oldali csengnek
Szép hallgatni miként zeng valamennyi madár.
A verebek csevegik repdesve: csirip! csirip! a gyász
Fecske: firics! fricsér! a cinegécske: vicinc!
A pintyőke: pipinty! a csíznek ez a szava: csíz csíz!
A tenglic: tinglinc! így magyarázza nevét.
Mondja pacsirta: Vidék! ki-ki dícsér, mind kiki dícsír!
Erre rigó görögül mond: flüaréo! ió!
Banka pedig: to to tót! jó tót vót! hup! hup! upup! hup!
Úgy makog; a kakukk is mondani szokta: kukuk!
S nemdenem éneke közt cseng a kis fülemülének:
Gyüjj gyüjj! gyüjj csak gyüjj! füttyre tanítalak itt?
Egyszóval valamennyi madár énekre hevült már
Mindenik a gyönyörű víg kikeletnek örűl.
Hát mikor én látom hogy Apollóm rám mosolyog; már
Nemdenem a citerám végyem örömmel elő?
Jer citerám! zengjünk mi is a természet Urának
Amikor a napfény gyenge mezőre kihív,
Hol valamennyi madár mikor énekel, arra tanítgat
Hogy van azoknak urok! van! ki nekünk is Urunk.
Aki beléjek adott egymást értő különös szép
Hangokat, és azzal tisztelik őtet azok.
Kik ha valósággal tudnák az okok folyamatját
Mint az idő nyíltát érezik, észre veszik;
Tiszteletében a legfőbb Jónak megelőzvén
Áldozatúl vinnék éneki hangjaikat.
Ámde nem értelem az, hanem érzelem és különös hang
Amiket a kikelet bennek örömre fakaszt.
Így ha mit ösmérnünk lehet a természet Uráról
Mindazokat nékünk engedik által ezek.
Úgymint akiknek nem csak csupa nyelvet ajánlott
Sőt tudományhoz okos lelket is önte belénk.
Akiknek nyilván szól mind az okok folyamatja
Mindez az égi sereg mely örömébe cseveg.
Mondjuk azért mikoron az egek seregére tekintünk:
Légy áldott menny s föld atyja! hatalmas Ura!

Dsida Jenő: Az első hó

A kis angyalkák szürkeszín szitáján
a földre szikra lisztszemek szitálnak
s a fehér földre mosolyogva, lassan
repülnek, szállnak.

Fehér a szántás, fehér a vetés,
fehér a ház, a sövénykerítés,
fehér a sírás és a nevetés.
Minden, minden fehér!

S akkor vadul, komoran
tanyát-ácsolva feneketlen zajnak, –
az első hóba beleterpeszkednek
az első varjak.

Babits Mihály: Az őszi tücsökhöz

Ki átható, egyhangu dalaiddal
betöltöd a nyugalmas éjszakát,
milyen lehet tenéked a világ?

Csend van; a hangok alusznak az éjben.
A te zenéd van ébren egyedül,
mint láthatatlan, éles hegedű.

A te zenéd a csöndnek része immár
és mint a szférák, titkon muzsikál:
Az hallja csak, aki magába száll.

Csendnek és éjszakának hegedűje,
milyen lehet tenéked a világ?
Érzed-e a csöndet s az éjszakát?

Zenéd olyan, mint a lelkem zenéje
s talán a fájó unalom dala:
Egyforma volt tegnap s egyforma ma.

Bokrod alatt, ah, kétségbeesetten
érzed a csöndet és az éjszakát
s szegény vak lélek, sírsz az éjen át.

Pósa Lajos: A költözködő egerek

Panaszkodik Kati néni
A gazdának:
Nagyobb kamrát mért is, mért is
Nem csinálnak?
Egymás hátán… össze-vissza
A sok holmi…
Már ma-holnap alig is tud
Elrakodni.

– Jól van, asszony, meglesz hát a
Kivánságod,
Majd meglátom: lesz-e aztán
Sok lekvárod?
Holnapután jön a pallér,
Jön az ács is,
Beköszön majd a fűrész is,
Kalapács is.

Hallja a szót egy egér az
Egérlyukba,
Csóválgatja rá a fejét:
– No ez furcsa!
Jó éjszakát! Biz ez nem víz
A malmunkra:
Úti laput köthetünk így
A talpunkra.

Nagy egérhad útnak indúl
Akkor éjjel,
Ki hurkával, ki kolbásszal,
Ki kenyérrel.
Jaj de soknak zireg-zörög
Tarisznyája!
Egy szürke meg szalonnát tol
Talicskába.

Hát ott hátúl az a batyus
Mit cipelget?
Zsákdarabot, csizmatalpat,
Kócot, selymet.
Ni! egy kövér a lábát is
Alig húzza…
Amannak meg csupa lekvár
A bajúsza!

El is érnek nagy sokára
Új tanyára…
Ki fogadja? A macskáknak
Kapitánya.
– Jaj, végünk van! – kiabálja
A talicskás. –
Szedd a lábad, mindjárt bekap,
Te tarisznyás!

Az egérhad esze nélkűl
Lohol, nyargal,
Hurka, kolbász repűl kóccal,
Csizmatalppal.
– Jó a pörc is, szalonna is,
– Brúg a macska. –
Legjobb mégis az egérnek
Füle-farka!

Pósa Lajos: Kutya-macska hivatal

Volt egyszer egy fehér
Falusi komondor,
Lompos volt a farka,
A szőre meg kondor.

Nagyon jó kutya volt,
Úgy hívták, hogy: Bodri.
Macskával nem szokott
Soh’se marakodni.

Egyszer alkonyatkor –
No ugyan mit akart?
“Hallod-e te cica,
Cseréljünk hivatalt.

Én már ezt a házat
Őriztem eleget,
Őrizd te az éjjel,
Én fogok egeret.”

“Jól van, Bodri pajtás,
Üsse kő, nem bánom!
Ezt az egy éjszakát
Majd átmuzsikálom.”

Cica hasra fekszik
A kapufélfánál,
Bodri pedig a kis
Kamra előtt sétál.

Egyszer egy kis egér
Szaladgál odaki,
A kaput épp akkor
Zörgeti valaki.

Oda ront a Bodri,
Fut a kis Gyurica,
A kis egeret meg
Elfogja a cica.

Pósa Lajos: Három cica

Egyszer egy kis cica
Elindúlt álmába,
Szerencsét próbálni
A kerek világba.

Ahogy megy, mendegél
Egy kis hídon átal:
Hát ott találkozik
Egy másik cicával.

– Hova, hova, pajtás,
Olyan nagy sietve?
– Elmegyek, pajtikám,
A tündérszigetre.

– Én is veled tartok,
Menjünk együtt ketten!
Legalább megvédjük
Egymást a baj ellen.

Mennek, mendegélnek
Dalos mezőn átal,
Hát ott találkoznak
Megint egy cicával.

– Hova, te két cica,
Olyan nagy sietve?
– Elmegyünk, cimbora,
A tündérszigetre.

– No hát én is megyek,
Menjünk együtt hárman!
Ki tudja: mi baj lesz
Szép Tündérországban?

S megy a három cica
Vígan dorombolva:
Egyszer csak előttük
A tündérvár tornya.

Egérlábon forog
A három kamrája:
A három cicának
Nyitva marad szája.

Kinyílik ajtaja
A három kamrának,
Ott benn hívogató
Nótát muzsikálnak:

– Hej, dínom, hej, dánom,
Mi van itt, ide be!
Te három cicácska,
Gyere be, gyere be!

Összenéz, összesúg
A három cicácska:
Usgyi! vesd el magad!
Mind be a kamrába.

Egyik az egyikbe,
Másik a másikba…
Hát az a harmadik?
Az a harmadikba.

Az egyik kamrában
Ezüst köcsög, bögre,
Színig tele tejjel,
Még csak be sincs födve.

Sárga vajjal egy polc
Véges-végig rakva,
Arany tányérokon
Magát kinálgatja:

– Nyalogass, cicácskám,
Nincs jobb a jó vajnál!
Tudom: ilyen jót még
Soh’se nyalogattál.

Cica a biztatást
Nem mondatja kétszer:
Felugrik a polcra
S megnyalja vagy hétszer.

Hej, de mindhiába
Nyalja, nyalogatja:
Nem lesz tőle sárga
Sehogysem a bajsza.

Nagy kacagás hallik
Erre innen, onnan:
Tündérek kacagnak
Mind a négy sarokban:

– Arany ott az a vaj,
Nyalhatod estélig!
Elkophatik bele
A nyelved is félig.

Köcsög is megszólal,
Bögre is megszólal,
Csalja a cicácskát
Csalogató szóval:

– Hagyd ott azt a polcot,
Nincs jobb a jó tejnél!
Száz tehened volna:
Ilyet soh’se fejnél!

Cica a biztatást
Nem mondatja kétszer:
Szürcsöli a tejet,
Neki dűl vagy hétszer.

Hej de mindhiába
Próba-próbálgatja:
Nem lesz tőle fehér
Sehogysem a bajsza.

Nagy kacagás hallik
Erre innen, onnan:
Tündérek kacagnak
Mind a négy sarokban:

– Ezüst ám az a tej,
Nem teneked való!
Ki a kamarából!
Sicc, pákosztos, aló!

A másik kamra se
Valami bús tömlöc:
Nagy arany rúdakon
Hurka, kolbász, gömböc.

Hurka is megszólal,
Kolbász is megszólal,
Csalja a gömböc is
Csalogató szóval:

– Nincs jobb a hurkánál!
– Nincs jobb a kolbásznál!
– A gömböc a legjobb!
Többet érek száznál!

Cica a biztatást
Nem mondatja kétszer:
Kap ide, kap oda,
Amoda is hétszer.

Nagy kacagás hallik
Erre innen, onnan:
Tündérek kacagnak
Mind a négy sarokban:

– Arany ám itt minden,
Nem teneked való!
Ki a kamarából!
Sicc, pákosztos, aló!

A harmadik kamra
Egy világot megér:
Csak úgy hemzseg benne,
Futkos a sok egér.

Egyik is megszólal,
Másik is megszólal;
Csalja valamennyi
Csalogató szóval:

– Nincs jobb az egérnél,
Egérpecsenyénél,
A farkincájánál
Meg a tüdejénél!

Cica a biztatást
Nem mondatja kétszer:
Kap ide, kap oda.
Beleharap hétszer.

Nagy kacagás hallik
Erre innen, onnan!
Tündérek kacagnak
Mind a négy sarokban:

– Arany ám az egér!
Nem teneked való!
Ki a kamarából!
Sicc, pákosztos, aló!

Fut a három cica
Árkon, tüskén, bokron:
A kemencepadkán
Ébrednek föl otthon.

Dorombol az egyik
Nyalogatva száját:
– Százért nem adom a
Gazd’asszony kamráját!