Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem reszket ajkán,
Le-lehajtja szép fejét a rózsa,
Sok neki a boldogság talán.
Szerelemnek lágy ölében oly jó,
Ami bántott, elfeledni mind!
Lelkünk mint a habon úszó bimbó,
Letörve is élni kezd megint.
Mellettünk ül a kedves leányka,
Titkait kitárja a magány,
Mintha száz szív boldogsága verne
Égő szívünk egy mozdulatán!
Csak a szív ver… ajkunk oly néma!
Nem találunk hangot, szavakat,
Mint mikor a sok virág a réten
Eltakarja a keskeny utat.
Egy csók! s a szív minden érzeménye
Vallomást tesz… a leány megért.
A mienk ő. Új világot látunk,
És előttünk új, szebb pályatért.
Mintha többek volnánk embereknél!
Keressük a csillagos eget,
Azt hisszük, hogy közeledünk hozzá,
És alattunk a föld elveszett.
Óh szép óra, első csók órája,
Nem feledünk a végső napig!
Hull a rózsa… másé lesz a lányka,
Rólad a szív folyton álmodik.
