Gyermekversek

Szemere Miklós: A falu bolondja

Bohó Jancsi az én nevem,
Hehehe!
A királynak sem szolgálok,
Merre tetszik, ott kószálok;
Ha én elkacagom magam –
Egész falu kacag rajtam,
Hehehe!

Tarisznya lóg a vállamon,
Hophophop!
Egy rossz poltra sincsen benne,
Volna benne, hogyha lenne;
Táncomat, ha akad párom,
Csak egy gatyaszárban járom,
Hophophop!

Gazdag ember volt az apám,
Biz igen!
A mit csak bírt, azt mind birom,
Saját talpam a bocskorom.
Hej de jó bőr! ha kilyukad,
A lyuk újra összeragad –
Biz igen!

Hát az anyám mit hagyott rám?
Mit bizony?
Egy korsót: a tenyeremet,
Két párnát: a két fülemet;
Ezt soh’se kell megfoltozni,
Azt soh’se kell megdrótozni,
Nem bizony!

Kocsmárosné hallja kend csak,
Hehehe!
Adjon egy pint bort galambom!
Holtom után kendnek hagyom,
Kendnek mind a két párnámat,
A korsómat, bocskoromat –
Hehehe!

Benedek Elek: Karácsonyéji álom

Jó reggelt, jó reggelt édes jó anyám!
Angyalarcoddal hajolj le reám,
Hadd öleljelek, hadd csókoljalak.
Kicsi karommal átkaroljalak!
Tudod, ma éjjel hol, merre jártam?
Hiszed, nem hiszed: a mennyországban.
Láttam ott angyalt, százat, ezret,

Talán még több is volt ott, úgy lehet.
Ha láttad volna! Készültek éppen,
Hogy összeszedjék mind, mi az égben
Játék vala. S hej, mennyi volt!
Az égbolt
Szinte leszakadt alatta,
S az angyalok egy pillanatra

E sok játékot összeszedték,
Hátukra vették,
Aztán-huss! Lebbent a szárnyuk,
Szálltak a földre, én utánuk,
Aztán-aztán felébredék…
Úgy-e szép álom? Óh, de szép!

Benedek Elek: A nagymama

Szegény nagymamának nincsen senkije,
Egyedül üldögél karosszékibe.
Volt egy unokája, szép és jó gyerek…
Ha rá gondol, a könny szeméből pereg.

Volt egy unokája, lelkének fele,
Ó, mily szépen játszott, gügyögött vele!
Hogyha ölébe ült a kis unoka,
Búra nagymamának nem is volt oka.

Volt egy unokája… volt, de már ma nincs,
Temetőben fekszik a szép drága kincs.
Temetőből többé vissza sem kerül,
Szegény nagymamácska ülhet egyedül.

Nincs a nagymamának, nincsen senkije!
Nem is sokáig ül karos székibe.
Kálmánkája után addig sírdogál,
Temetőbe viszi őt is a Halál.

Temetőben egymás mellé fektetik,
Többé aztán nem kell elválni nekik.
Fényes mennyországba együtt mehetnek,
Örökkön-örökké együtt lehetnek!

Móricz Zsigmond: Koldus verebek

Sivít a szél, zúg a zápor,
Eresz alatt verébtábor.
Egyre azon csiripelnek,
Ennivalót hol is lelnek.
Csirip, csirip, csip,
Éhen veszünk itt.

Záporeső egyre szakad,
Éhes veréb hoppon marad,
Tarisznyát vet a nyakába,
Veti fejét koldulásra.
Csirip, csirip, csip,
Csak kap egy kicsit.

– Tyukanyókám, kérem ásson,
Rossz szivvel ma jaj ne lásson,
Istenadta szegény vagyok,
Adjon egy szem buza-magot.
Csirip, csirip, csip,
Éhen halok itt.

– Jól van, jól van veréb hugom,
Nagy inséged szánni tudom.
Ha nem adnék míg van nekem,
Megverne az Isten engem.
Csirip, csirip, csip,
Jaj be jól esik!…

Koldus veréb haza biceg,
Rakott iszák vállán fityeg;
Barátinak mutogatja,
Irigységük megpukkasztja.
Csirip, csirip, csip,
Aki ügyes csip.

– Jaj te zsobrák, jaj te gaz!
Hol vetted ezt! Mondj igazt!
– Kolduljatok, kaptok még,
Tyukanyónál van elég.
Csirip, csirip, csip,
Hanem rólam csitt!

Ketten, hárman, szégyenszemre,
Mennek egy-két buzaszemre,
Tyukanyó is fejet csóvál,
Csak kicsiny marokkal szór már.
Csirip, csirip, csip!
Magamnak sincs mit!

Van riadal veréb tanyán,
Mind fut mankó s szütyő után.
Most legyen a gazda már dús,
Seregestől jön a koldus.
Csirip, csirip, csip.
Ha nem adnak csip.

– Mit akartok, zsivány horda?
– Könyörögni jöttünk volna.
– Dolgozzatok, nincs már eső!
De szól a sok préda leső:
Csirip, csirip, csip!
Fösvény gazda, csitt!

A mankóból dorong válik,
A koldus, mint rabló áll itt.
De tyuk anyó vitéz legény:
– Csibéimet megvédem én!
Csirip, csirip, csirip, cserép,
Igy kotródik el a veréb.