A messzeség sötétlő méhibe
halkan kigyúl két véres, néma pont…
A jelharangok öblös szája kong.
Tolong az utasok mindegyike.
“Jön a vonat” szólnak s zaj kél e szóra…
Csak váljatok, ez a válási óra!
A könny ezüstlik, szájon csüng a száj,
az útra-szállók intenek kezökkel,
az induló tömeg sietve lökdel.
Nem szólhat egy se, szívök tája fáj,
némán tekintnek a sinek felé ők,
s a vérszemű szörny már liheg feléjök.
Remegve néznek a félő anyák,
és szívük öble sajdul tompa kíntul,
amint a rabló tömb csikorgva indul.
Majd hangtalanul tűnik el alább,
s távol kigyúl két véres, néma pont…
A jelharangok öblös szája kong.
