Mosoly témájú versek

Ábrányi Emil: Mosoly

Mosolygott mindig. Mélabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly.

Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse bájosabb mosolyt.

Faggattam, kértem: Nos, mi bántja hát?
De mást nem láttam, csak szép mosolyát.

Rajtam pihent a könny-áztatta szem,
S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem!

Mint vándor-angyal járt e bús világban.
Ha égre nézett, mosolyogni láttam.

Úgy tetszett nékem: a magasba fönt
Mosolygó szemmel társakat köszönt.

Utólszor láttam. Sírtak körülötte.
És ő mosolygott. Némán. Mindörökre!

Reichard Piroska: Feszült csendben

Szédit a hallgatásod,
mintha sziklafalról néznék szakadékba.
Földrengés lehetett,
ami ilyen mélységeket ásott.
Aki innen leindult,
visszalopódzott féluton:
elébe vágott a meredély éle,
elébe állt a tiltó sziklafok.
De én tudom:
most vagy leérek,
vagy lezuhanok.
Érzed-e milyen nagyon félek?
A pillanat peremén állok
s élet-halál döbbenetével a szivemben
belekapaszkodom a mosolyodba,
ha most szemed el nem ereszt
e feszült csendben:
talán zokogva, talán mosolyogva
letalálok… végre letalálok…

Nyugat, 1929/21. szám

Lippich Elek: A mosolyok

De töltsenek el bizalommal
A röpke, édes mosolyok, –
Vagy téged csal, vagy magát csalja
Gyakorta, aki mosolyog.

Sínylődő jóság – s alávalóság,
Gaz győzelem – és tört remény
Mosolyait lelkembe vágni
Óh hányszor, hányszor érzem én!

A büszkeség, ha megalázták,
Dacos mosolyba menekül, –
S az árulás is csak mosolyt ölt,
Mögé rejtőzve remekül.

Némely mosoly: szép, bűvös örvény,
Mely egy pokol fölött forog, –
És van mosoly, mely megbocsájt, míg
Sírásra csuklik a torok…

Van szép mosoly, amelynek láttán
Ökölbe rándul a kezem, –
És van mosoly, hogy elfordulok…
Ne lássák meg, hogy könnyezem.

Czóbel Minka: A mosoly

Rózsaszin márványból
Van szép palotája,
Szűz-fehér selyemből
Uszályos ruhája,
Fején kis korona
Rubintból, gyémántból,
Övén aranycsillag
Fonott holdsugárból.

Szava, mozdulása
Szerelemre válik,
Ki látja, szereti,
Kiséri halálig,
Boldog lesz, kit érint
Lágy, puha kezével,
Minden sebet gyógyit
Egy tekintetével.

De ki egyszer is csak
Mosolyát meglátta,
Zavaros lett annak
Minden boldogsága.
Boszorkány mosolya
Csak úgy sziven kapja,
Mintha mérges kigyó
Szivébe harapna.

Bessenyei György: Szépség

Ez egy isteni kép díszes formájával,
Egyenes termete; nyájas orcájával.
Mosolygással teszi többnyire szavait,
Rendesen vonítja széjjel ajakait.
Az egészség látszik vidám személyjébül,
Öröme szökdös fel mellyére, szívébül.
Édes titok tetszik tündöklő szemébe.
Gyakran elsóhajtja magát nagy hevébe.
Mosolygást, játékot ereszt maga körül,
Úgy mozog lankadva, a szépségének örül.