magyar-versek

Ady Endre: Fagyosszentek

Be kén’ jól rendezni Vácot,
Odazárni Bonifácot,
Szerváciust és Pongrácot…
Mert az már szörnyü és galád,
Hogy mit művel e szép család…
Megszégyenít májust, tavaszt,
Fület és lábat megfagyaszt…
Összejött egy sokadalom,
Hogy halljon egy kis térzenét
– Melyről már túl sok a dalom –
S pár perc és rebbent szerteszét…
Riporterünk is visszatért,
– Nos, tartottak künn térzenét?
– Igen – szólt kurtán, fagyosan.
– A banda játszott ám azért,
Mert hát történt egy kis hiba:
Szájhoz fagyott a trombita…

Tóth Árpád: Meleg van

Szervácz, Pongrácz, Bonifácz, ah,
Tekintetes fagyos szentek,
Ehhez a fene meleghez
Mit szólanak Önök s kendtek?

Már a lüszter is oly súlyos,
Mint az asztrakán felöltő,
És oly elviselhetetlen,
Mint Szula, a drága költő.

Most díszlik virányainkon
Az ugorka s a poloska,
És a nyári ünnepélyek,
Ajaj, ott kinn a Dobosba.

Az Erzsébet-ünnepélyen
Lelkem íme elandalog,
Mennyi hab és hány unalom,
S mennyi Farkas Imre-dalok!

Öt szál vendég zajong hévvel,
Minő siker! S szíven mar a
Világhírű Veres Tóni
Világhírű zenekara.

És a mozi is most bódít,
A filmen alpesi képek,
Viszont lent a nézőtéren
Izzadt barátnőmre lépek.

S kint az utcán mily illatos
Vasárnap a cseléd-korzó,
Mint egy Szávay-távirat,
Izléses és szívet-orzó.

S szebbnél szebb a nyári divat,
Legszebb a szép mungó-truppon
A szájkosár, s Tisza Pistán
A szép svájfolt kényszerzubbony.

S por van, s csend lógatja lábát
A szent Csokonai-körön,
Mely most nem irodalmizál,
S ez a legfőbb nyári öröm.

Berechet László: Abigél

Gina, regény hősnője, ezerkilencszáz negyvenhárom,
elbúcsúzik otthonától, és azoktól akiket szeret,
mert édesapja beadja a hires árkodi intézetbe,
kis ötödikes gimnazistának a rideg világ őrzi,
kegyetlen, szokatlan törvényei között !

Meg fogom engedni, egy vidéki egyház
leánynevelő intézetben, iskolában…
Ma még örvendj, szép édeslányom voltál nékem..
Szorits magadhoz a te lelkedben,
Bizzom bennem – ami szép volt –

Mentek az osztályba. Megismerkedett egy
leány tanulóval, akivek ültem egy padba.
Most Tanulni szeretnénk, leckémet, Történelmet,
Most emlékezni fogok az órán !…
Mindenre rájön, régen, az régi időkben,
ki volt, az én életében,

” Megyek az szobába, elkezdett hosszú éjszakán”
Gina, álmodott, nem válaszolt semmit,
Ezekkel nem hallom, semmit szavakkal.
A Szép estén különösen árvának érezte magát sötétben,
Most még Zsuzsanna igy jó lett volna,
bárki, aki, benyit, és csak annyit mond:
,, Hogy vagy Gina ?
Milyen az Ágyad ? Aludj jól !”

Mely már is messzebb, mint az álom.
Ám Zsuzsanna Testvér, megfogta a kezét és
Szeliden, áthúzta a kis ajtón.
Másnap felkel reggel, hátha kimenne az egész osztály,
Gyöngyörű udvaron, azon a napon,
Oly szép idők voltak, a nap kisütött.

Vajon hihetne -e ahogy diák legendába.
amelyet a kertben, álló korsós, leányt
formázó szobor alakja köré szó, lányok, képzelete ?
Irjon talán ő is levelet Abigélnek,
aki mindig segit a bajbajutottakon ?

Kuncz Ferenc, Főhadnagy,
Az én számomra : az lenne parancsom,
Elmegy a leányiskola intézménybe,
hamarosan, Ginával összfut,
egykori leány szeretőjével.

Berechet László: Hazafelé jön

Hazafelé jön az ki felém jön,
Mellettem leszel…
Mégis hozzám visszajön,
Ó Istenem édesnő.
Oly Boldog aranyos lettem,

Nem játszom a Tiszta szivvel,
Én örökös bájos őrzőm,
hozzád simulok a szép arcodhoz !…
Mint fél igaz rózsa lesz,

Add a kezed, Ne fuss előttem,
Szorits meg a kezed, és el ne engedj.
Ragyogóan , szép a kezed.
Tedd fel a kezedre, vedd fel a gyűrűt.
a bájos szivemben, zártál mögém,
ha Szeretsz engem, Oly szép volt az emlékben,

Bemegyek, a hatalmas szobába.
ezután pihentem, a puha ágyadon,
Másnap felkell reggel…
Kimentem, a Tulipános kertemben,
Azt hittem, Rózsa voltam Boldogságban,
Köszönöm neked,

Drágám, ha meghalok a szerelemért,
és bizzál bennem, adsz nekem,
Szerelmet szivemben,
Gyere vissza hozzám édesnő,
Te voltál virágszállam…
Enyém leszel örökös szivemben,

Add vissza nékem ey száll virágod,
Tiszta lelkemen egy forró ölelés miatt,
Szállnak a tulipán, láttom a könnyes
szemmel emlékben,
Zivataros volt esőkben, rózsa volnék.

Berechet László: Fölvirradt a Tenger

Fölvirradt a a Tenger
az én voltam igazi csupán, tenger között.
Mint más héjakon igyekszem, mint mocsáron,
Nem hallom, semmit másnap elindulnék..
jól elérkezzem ócéánon, Mozognak hegyeken,
Vársz még engem, ott hatalmas hegyeken,
Domborulnak… Domborulnak.

Menj csak velem jössz hanem kitartom,
a Te ellenned, aztán nem tört ki semmit,
botrány a fák alatt, Minden szép volt ami szép volt,
Azonbelűl ha lépsz a Tengeren ?

Állj meg pillanatra mondom a választ.
Mész vagy viszlek a mai napokban,
Elveszetti hegyeken vannak nyomában,
Azt akkarod Szép volt mint a mesékbe.
Szászor a Tengeren,

Oly szép idők voltak nem számit, semmit.
Mást nem Tehettem, nem voltam össze vadulva,
Várj meg engem Titokzatos barlang felé,
Szépség volt Tiszta Égboltján,
Én is túl jobban rosszban, őrzőm a felhők kőzőtt..

Minden, ami szép volt ami annak a célna.
közös felidézem azt a földeken miatt,
Nem zuhan a Folyó, Nem Fújj a szél,
Folyópartján, az Égboltján,
Nem szakadna rám a fényel Tengerpartján,

Fölvirradt a Tenger,
Zuhan szikla parton, zuhan vizek alatt.
Mint hull a vizen túl az ami a kedvenc parton alatt,
ha én felém jössz csodálatos vizeken,
Nem szeretném belemászni a vizben,
Fölvirradt a Tenger
Minden Tavasz lángolna Tenger,
Gyere én felém gyorsan a kalandokra,
csak legyen séta óceán felém,

Magas voltál nékem gyöngyörű szépséges,
Folyóparton voltak Tájak ?…
Minden napra nézd újra hidakat,
Legalább mondaszerint, szavakat mint a parton,
a könnyes szélén velem ott élsz,
Napfénnyel érkezzem.

Krivák-Móricz Judit Ilona: Vörös öröm…

Ilona Krivák-Móricz: Vörös öröm című versét adom elő

Vörös öröm…
az arcodon.
Diadal. mámor, hatalom.
Uralom mindenek felett.
De az idő igazságos,
megállítani nem lehet.
S a megvezetett emberek felébrednek,,
Szirén hangjaid már nem hatnak,
elhalkultak elhaltak.
Arcodon már nem ül a vörös öröm,
DAC düh, megbántottság és közöny.
Mit hittél??
hogy minden úgy marad ahogy
megörökölted a szüleidtől??
Változás nem lesz???
s így marad???
Te is áttestálod gyermekednek
a hatalom birtokát???
De az idő igazságos,
A vörös színt felváltja a TRIKOLOR
ERŐ HŰSÉG REMÉNY.

  1. 12.

Krivák-Móricz Judit Ilona: Múlt

Ilona Krivák-Móricz: Múlt című versét adom elő

Múlt , újra és újra
utánam nyúlsz.
Tollak el magamtól ,
hányszor, ki tudja.

Kísértessz ,
karod próbál átölelni,
visszahúzni.

NEM akarok veled foglalkozni!
Elegem van belőled!
Most itt a jelen.
Ez az ami fontos!


Kicsit nyugodtan élni,
Talán még tervezgetni
is egy kicsit.
Ha nem is sokat.


JÖVŐ-t lenül meg
nem lehet.
NEM SZABAD ÉLNI!
Hogy mennyi az annyi????
nem érdekel!


De te az álmaimat
is átszövöd.
nem szépet, vagy
nyugalmat hozol.


Éjszakáim romos álmai
próbálják elrontani,
a jövőt.
NEM KAPOD MEG!
NEM ADOM NEKED!!!


Enyém még ez a
a jelen ,
és talán a Kísértő képeid elorozza
talán az a
CSEPP JÖVŐ


2023. 09. 08.

Krivák-Móricz Judit Ilona: Elvágyódás

Nem jó itt nekem..
a földi élet maga a tisztítótűz,
Itt nyargal a négy lovas.
HÁBORÚ BETEGSÉG HALÁL ÉS A JÁRVÁNYYOK.,


A földi ember milliárdok nyomorognak ,
éheznek, fedél sincs a fejük felett.
A vékony kisebbség dőzsöl.
Eszébe nem jut a segítség.

Nem találtam életem során sok jót.
Tapasztalásom több mint szomorú.
életem méteréből még
hány centi van hátra????
Jó hogy nem tudom .

De ha ez a málladozó ruha testem
elvásik, és a lélek kiszabadul.
remélem más planétán ébredek.
Egy más univerzumban. más bolygón .

Ahol nem tombol a MATÉRIA .
az emberi hiúság, és az önzés .
Megértik egymást a lelkek.
mert erre törekednek,


ELVÁGYÓDOM.
2023.01.29.

Krivák-Móricz Judit Ilona: Elnémulok

Azt hittem ebben a korban
már komolyan törekszünk arra
hogy a beszélgetések barátsággá szövődjenek,
Hisz a magány szinte törvényszerű
ahogy idősödünk,


Barátságokat megtör a halál.
Amúgy is veszítünk a
szemlélet , nézet felfogás tükrében.
FÁJÓ

Kevesen maradunk.
vagy alig.
nem kellene törekedni a megértésre??,
elfogadásra?
Csendben maradni?

Vigyázni a már keservesen megkapott
barátkozásra?
Apró lépések.
A fiatalabb generáció minket
nem fogad el. vagy csak legyint.

A tőlünk idősebbekkel meg mi nem tudunk
már mit kezdeni,
Őket támogatni kell. s mi sem
vagyunk fiatalosak , idősödünk.
FÁJÓ


Próbáltam megvitatni a mondandót
Nem lehetett..
Vitatkozni meg nem szeretek,
fölösleges.


Egyetlen választásom maradt.
CSENDBEN MARADNI
ELNÉMULNI. ÖRÖKRE.

  1. 17.