Barátság témájú versek

Zajzoni Rab István: Német K…. hoz

A magyarok istene
Áldja meg a lelked,
Kedves Német barátom,
Szeretlek én téged.

Hogyha olykor játékom
Vadul üzöm veled,
Teszem ezt csak – látod jól –
Lángoló bor mellett.

Ne ródd föl ezt én reám,
Ródd föl ezt a borra,
Mely dühöt önt szivemre,
E méreghalomra.

De ha dűhöm elalszik,
És én nyugodt vagyok,
Rád szememből szelid fény –
Szeretetem ragyog.

Ányos Pál: A vig társaságról

1

Éljen mái társaságunk,
Igaz magyar barátságunk!
Nem bántódik meg igy Isten, sem ember:
Aki pedig ezt irigyli, gazember.

2

Győznénk mi azt megfontolni,
Mit fognak mások gondolni!
Mig azok holmit felszednek orrokra,
Mi azonban hiven iszunk, truccokra.

3

Ime, melly jó a barátság!
Nincs e földön más boldogság.
Ezzel életünk terheit enyhittyük,
Tréfát tréfával felváltyuk, nevettyük.

4

Távozz tőlünk képmutatás,
Policia, pallérozás;
Takarodgyál foszlánkosok közibe,
Akiknek születtél ravasz szivébe!

5

Nem tud a magyar sziv ahhoz,
Mert hivség illik bajszához!
Nosza, pajtás! pederjük meg, s vigadgyunk;
Lesz még idő, hogy a buról aggódgyunk.

1782.

Zajzoni Rab István: Barátomnak

Te vagy, fiu, az én barátom, te,
Tiéd e kebel forró érzete,
Nincs áldozat, mit értem meg ne tégy,
Nincs ut, a melyen támaszom ne légy.

Lelkemnek ege sokszor elborult,
Az élet gyásznak éjébe vonult,
Te mindig fényes csillagom levél,
Hullám-viharból partra vezetél.

A míg egymástól távol elvalánk,
A távolt elölé az égi láng;
Együtt örültek mindig lelkeink,
Együtt játszodtak álomképeink.

Boldog vagyok, hogy arcodnak szinén,
Szép szellem tükrét ujra meglelém,
Mellőled el nem távozom soha,
Csak igy vagyok a föld boldog fia.

Jókai Mór: Az egyetlen ápoló

Végkép el voltam hagyatva!
Atyámfia, jó barátom!
Szeretőm és régi szolgám:
Mind elhidegült irántam.

Magam voltam, magam laktam,
Még sem jártak látogatni,
Pedig ott benn olyan szépen
Lehetett volna mulatni.

Csak egy ember volt hű hozzám.
Reggel, délben, este eljött,
Megitatott, ha szomjaztam.
Barátságunk ekép fejlett.

Karon fogott, ha sétáltam,
Úgy ügyelt rám, úgy segéljen,
Mind a két szeme fényére;
Azt mondom, hogy soká éljen.

De kivált a szabad légtül
Igen jól meg tudott óvni,
Mit e derék hű embernek
Nagy érdemül kell felróvni.

Az Isten is áldja őt meg,
A mért értem annyit lábolt.
– Nevére nem emlékezem:
Azt tudom, hogy porkoláb volt.

1858.

Kisfaludy Atala: Flórához

Elriasztva, megsebezve,
Nem találva föl helyét,
Lelkem üldözött galambként
Megpihenni száll feléd.

Hozzád nem hat az irigység,
Nem hat el a rágalom,
Nálad, mint a költ? mondja:
“Mosolyog a fájdalom.”

Bájkörödben nem követi
Hideg tél a szép tavaszt,
S a bánatos kis fülmile
Hymnust zeng ott, nem panaszt.

Nálad ragyogóbb a csillag,
Mert szemed megbámulá,
S kékebb az ég, mert reméli,
Hogy te dalt mondasz reá.

A nap szelidebben küldi
Fényes sugarát feléd,
Hogy ne keljen nélkülözni
Szép szemed tekintetét.

S a kis virág megtudván, hogy
Hervadásán könyezel,
Azóta, hogy ne könyezzél,
Nálad az sem hervad el.

Szeretettel tekint le rád
Az egész nagy természet,
Ah, tégedet még a hideg
Emberi szív is szeret.

Bocsáss meg hát, hogyha sértve
Nem találva föl helyét,
Lelkem üldözött galambként
Megpihenni száll feléd.

Teleki József: Igaz barát képe

Ha e hasznon kapzsi világ várhatja még,
Hogy valaha adjon mást is olyant az Ég,
Akit a barátság szent tüze úgy éget
Hogy nem esmér annál főbb gyönyörűséget;
Akivel aranynál tisztább szereteti
Barátjáért maga hasznát megvetteti;
Kihez fösvénységnek még árnyéka sem fért,
Mégis fösvénnyé tud válni barátjáért;
Maga javát önként s bőven osztogatja
Barátjáét mint a fösvény kuporgatja,
Egyszóval akinek nem lészen magára
oly gondja koránt is mint a barátjára,
kivált ha kit ahhoz köténd ily szeretet
kitől semmi hasznot se nem vár, se nem vett.
Azt a késő világ hogy jól megdicsérje
s dicséretét mégis érdeméhez mérje
elég dicséret lesz, ha tartja méltónak,
hogy hívja második Málnási Lászlónak.

Kisfaludy Atala: Nellihez

Ha elnézem a tavasznak
Ártatlan virágait,
Visszahozzák emlékembe
Gyermekkorunk napjait,
Midőn az életnek még csak
Mosolygását ismerénk;
Midőn, hogy az egész világ
Egy rózsáskert – azt hivénk;
Midőn legédesb reményünk
Volt bimbózó rózsafánk,
Midőn könyet csak haldokló
Kis galambért hullatánk;
Midőn még az ég derültebb,
Édesb a madár dala,
A virág még illatosabb,
A nap tündöklőbb vala.

Akkor és most! E két perecz közt
Hány csalódás s tévedés!
E két percz közt mennyi álom,
Mennyi kinos ébredés!
Két rövid percz, s közte mégis
Mennyi bú és fájdalom,
Mennyi elhervadt reménység,
Mennyi kedves sirhalom!
A sok csillag mind lehullott,
Most olyan sötét az ég!
Elhervadt szép tavaszunkból
Csak egy virág nyilik még:
Te vagy az, te hervadhatlan
Örök szép égi virág,
– Szivem megszentelt érzelme –
Te vagy az, óh barátság!

April 5-én