Búsongtam, s nevetél. Nevetek most és te kesergesz.
Ah mosolyogj, és én visszacserélem a bút.
1838. július 12.
Búsongtam, s nevetél. Nevetek most és te kesergesz.
Ah mosolyogj, és én visszacserélem a bút.
1838. július 12.
A bánat? egy nagy oceán.
S az öröm?
Az oceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt
Először zöld volt,
Aztán sárga lett,
Majd borvörösre változott az arca,
Holnap barna barátcsuhába bújik
S a következő szín, az már halál.
Tátra, Biela-Voda, 1938.
Végtelen kín volna látnom
A hazát szabadság nélkül,
Ámde százszor jobban fájna:
Haza nélkül a szabadság!…
Végtelen békében megfürdött kék hegyek
Suttogták csendjüket felém,
Uram! Hadd vihessem magammal a lelket,
Amit ők leheltek belém.
Tátra, Biela-Voda, 1938.
Az óra nagyon halkan
tizenegyet üt,
az ünnep édes csöndje
szívemre feküdt.
A legnagyobb poéta nem lehetnék,
Hiába írnék minden verset én.
Ki versenyez az Élet remekével?
Egy szép leány a legszebb – költemény!
Felforgatsz mindent. Jól szóllt a biblia: semmi
Állandó nincsen, mondhatod, a nap alatt.
1786.
Éjjel fölrezzenek:
nem sír?
Nappal várok, lesek:
nincs hír?
Mellettem édesem
csak sír.
Gyászújjal csöndre int
a sír…
1909. február 16.