Megy a gőzös, megy a gőzös
Kőhalomba;
Kőhalomból, Kőhalomból
Kisbaconba.
Elöl ül a masiniszta,
A kupéban, a kupéban
Kis Mariska.
– Hová, hová, kis Mariska
Oly sebesen?
– Nagymamához, nagypapához,
Egyenesen.
– Jó utazást! Isten veled!
Apát, mamát, apát, mamát
El ne feledd!
Asztalunknál
Mindennap a kenyeret
Áldja meg a
Békesség és szeretet. Ámen.
Aki ételt, italt adott,
Annak neve legyen áldott. Ámen.
Zöldbe borult az almafa,
Kis leányka ül alatta.
Kislány ruhája hófehér,
Szőke haja válláig ér.
Dalolva jön egy kis madár,
Kisleányka vállára száll.
Azt csicsergi a kis madár:
Megjött a nyár, megjött a nyár!
Vadvirágtól ékes határ,
Ezer vidám örömmel vár.
Kacagva hív a napsugár
A szabadba, itt a nyár!
Mikor Kossuth azt üzente,
Hogy a regement hiányos,
Kardját jó élesre fente
Kisbaconi Huszár János.
Volt szép ifjú felesége,
Gyermeke is kettő-három,
Nem maradott otthon mégse.
Isten veled, édes párom!
Kardot, puskát, csákót, dolmányt,
A lovat is maga vette,
A hazától semmit sem várt,
S száz csatán harcolt érette.
Ha megvágták, föl se vette,
Adós sohasem maradott.
Csak annyit szólt: szedte-vette!
S a német fűbe harapott.
Ahol ő járt, az ellenség,
Hej, lett ám szörnyen hiányos!
Miért neved dicsértessék,
Kisbaconi Huszár János!
Óh, szép téli esték, mikor a tűz pattog
A vén kandallóban,
Minden esték között a legszebbek vagytok
Gyermekkorom óta.
Hát még amióta hozzátok vénültem,
Fejem dér üté meg…
Nagy fiúk, nagy lányok, unokák körülöttem.
Hogy szeretlek téged!
Órák hosszat ülök kandalló tövében,
Lobognak a lángok,
S egy-egy tündérmesét, mit hallottam régen,
Elé-elérántok.
S amint én csüngöttem édes apám ajkán,
Mikor gyermek voltam,
Amint a mese volt altató dajkám,
Épp úgy van az mostan.
Óh, szép téli esték, ti most is az vagytok,
Mik egykor valátok,
Öreg kandallóban a tűz most is pattog,
Lobognak a lángok.
Mesemondó esték, ti nem változátok,
Csupán a személyek…
Akkor apám mesélt, emlékét áldjátok!
Mostan én mesélek…
Búg a cséplőgép mélán, csendesen,
Ömlik belőle piros búzaszem.
Hajnalba kezdi s estig meg sem áll,
Mélabús hangján folyton muzsikál,
Óh, milyen szépen muzsikál!
Milyen egyhangú, s milyen szép zene!
Nem tud a lelkem betelni vele.
Nézd, mit művel ez az otromba gép:
Mélabús dalán felvidul a nép!
A nép, az Istenadta nép.
Hallgass hegedű, hallgass zongora,
A cséplőgépnek van most a sora.
Hol a hangszer, amely versenyzene?
Amely dalolva búzát öntene?
Szép piros búzát öntene.
Mikor magot hint földbe a magyar,
Ajkán elnémul mindenféle dal.
S ím, mélabúsan mit elhint a nép,
Dalolva adja vissza most a gép!
A gép, ez az otromba gép.
Búg a cséplőgép mélán, csendesen,
Ömlik belőle piros búzaszem.
Úgy elmerengek néma dallamán,
Mintha csak népünk dalát hallanám,
A bús magyar dalt hallanám.
Isten áldott napja csak elmosolyodik:
Megmozdul a vén Föld s mindjárt tavaszodik.
Kibújik a fűszál s csudálva csudálja:
Hová lett Tél apó hófehér bundája.
Mi ez? Valóság-e? Vagy tán csalfa álom?
Imé, már bogárka mászik a fűszálon.
Tegnap még szendergett a Föld kebelében,
Ma már sütkérezik a Nap melegében,
Virágrügyek a fán már nem álmodoznak,
Áldott nap csókjára mind kibomladoznak.
Látom már, tudom már: két-három nap múlva
Valamennyi fa lesz virágba borulva.
Híre sincs, nyoma sincs a nagy csendességnek.
Pacsirta nótája száll a magas égnek.
Versenyt énekelnek a dalos madarak.
Ez a legszebb verseny. Nincs miatta harag.
Zümmög a méhecske. Futkároz a hangya.
Lót-fút, serénykedik. Nem hallik a hangja.
Szeretném hallani. Nem hallok semmit sem.
Ne búsulj, kis hangya! Hallja a jó Isten.
Megtelt a határ is szántóvető néppel,
Vidám arcú gazda eke után lépdel.
Szíve meg-megdobban édes boldogságtól,
S imát küld az égbe dalos pacsirtától.
Én is a kertemben elbűvölten járok,
Reám mosolyognak csudaszép virágok.
Hosszan nézem a fák szép virágos ágát,
S áldva magasztalom Isten nagy jóságát.
Áldom, Isten, áldom a te szent nevedet,
Kinek egy szavára a Föld felébredett.
Ki ha nem akarnád: madár nem dalolna.
Ez az egész világ olyan néma volna!
Áldom, Isten, áldom a te szent nevedet!
Te ébresztéd fel a szendergő rügyeket.
A Nap mosolygása a Te mosolygásod,
A mi szépet látok, a Te alkotásod.
Minden a Te műved: az Ég, a Föld, a Nap;
Hogy a merre nézek, virágok nyíltanak.
Te ékesítéd fel az egész világot.
Legyen a Te neved mindörökké áldott!
Jó reggelt, jó reggelt édes jó anyám!
Angyalarcoddal hajolj le reám,
Hadd öleljelek, hadd csókoljalak.
Kicsi karommal átkaroljalak!
Tudod, ma éjjel hol, merre jártam?
Hiszed, nem hiszed: a mennyországban.
Láttam ott angyalt, százat, ezret,
Talán még több is volt ott, úgy lehet.
Ha láttad volna! Készültek éppen,
Hogy összeszedjék mind, mi az égben
Játék vala. S hej, mennyi volt!
Az égbolt
Szinte leszakadt alatta,
S az angyalok egy pillanatra
E sok játékot összeszedték,
Hátukra vették,
Aztán-huss! Lebbent a szárnyuk,
Szálltak a földre, én utánuk,
Aztán-aztán felébredék…
Úgy-e szép álom? Óh, de szép!
Megváltozott a szokásom
Nincsen otthon maradásom.
Éltem eddig úri módon,
Most mindég az utcát róvom.
Szép nap, csúf nap: mindegy nekem
Az utcára ki kell mennem.
Egész nap csak kóricálok,
Boltok előtt álldogálok.
Mindenütt van egy-két játék,
Mit egyebütt még nem láték.
Ez is kéne, az is kéne:
Bejegyzem a könyvecskémbe.
Aztán szépen tovább állok,
Hátha még szebbet találok;
Szebbet, jobbat, ékesebbet.
Gyermekszívnek kedvesebbet.
Hol kihúzok, hol bejegyzek,
Mindegyre ceruzát hegyzek.
Elhegyezem hason-felit,
Mire könyvecském megtelik.
Be-benézek könyvecskébe:
Ejnye, ejnye, több nem fér be!
Mit tehet most nagyapóka?
Más könyvecskét vesz a botba.
Egy könyvecske, kettő, három,
A boltokat végig járom.
Most már három könyv van tele –
Megyek Jézuskához vele.
Addig megyek, addig járok,
Míg egyszer csak rátalálok:
Kis Jézuskám, állj meg, kérlek,
Olvasd el e könyvecskéket!
Átalveszi, lapozgatja,
Szép kis fejét csóválgatja:
Három kis könyv, telistele!
Talán elég lesz a fele?
Óh, Jézuskám, kérlek szépen,
Három unokám van nékem!
Mást se teszen egy hét óta:
Lót-fut értük nagyapóka.
Kis Jézuska, legyen áldott,
Könyvecskékkel égbe szállott,
S mind, mi volt beléjük írva,
Aranykönyvébe beírta…
Minden reggel, jó Istenem,
A nevedet áldom,
Add, hogy legyen az életem
Boldog, mint egy álom. Ámen.
