Függetlenségében lél a bölcs nagyságot,
S neveti az arany jármos uraságot;
Ő a természetet szabadon vizsgálja,
A képzelt jót, szépet s igazat útálja,
Ő a legnagyobb úr az egész világon,
Felyül ragyog lelke a múlandóságon,
Gyűjt ő kincset, hanem csupán csak magából,
A valóságnak quintessentiájából;
Mert minden vagyonját szép tudományjába
Tartja, s megnemesült szíve jóságába,
Melyet a sors, légyen édes vagy mostoha,
Tőle el nem csalhat, el nem lophat soha.
Filozófia témájú versek
Gárdonyi Géza: E Föld
E Föld, – ez nem a gyönyörök tanyája
a lelkünk itt csak iskoláját járja:
ha szenvedni és tűrni megtanul,
szárnyát felölti, s mennybe szabadul.
Zempléni Árpád: A zseni
A koplalásban is van isteni,
Akkor tud a zseni – teremteni.
E koplalást úgy szokták menteni:
Zseni, mert koplal; koplal, mert zseni.
Zseni, mert koplal? Böjt még észt nem ád.
Koplal, mert zseni? Büntetés tehát.
Szemes a bölcs s a tál körül tolong.
Bolond, hogy koplal; koplal, mert bolond.
Reményik Sándor: Szappanbuborék
Valaki szappanbuborékot fúj,
Mindegy most, hogy Isten, vagy kisgyerek,
Világokat kelt életre a száj,
Mely szappanbuborékot ereget.
És szállnak, libegnek a fényes gömbök,
És szétpattannak – s elnyeli az ég. –
Egy szappanbuborék is egy világ,
S egy világ is egy szappanbuborék.
Czóbel Minka: Válasz
Mi tart körülölelve
E földön idelenn?
Mi lényemnek hazája?:
Magányos végtelen.
Aztán tovább szövődik
A rejtélyes talány:
Mi van ott fenn az égben!
A végtelen magány!
Ungvárnémeti Tóth László: Az ízlés
Ízt tudomány nélkül ritkán lelhetni magában,
Íz nélkül tudományt bírhat az elme gyakran.
Egynek az íze fanyar: mert sós, vagy sótalan étke;
Másnak nincs íze: nyelve, vagy ínye hibás.
Gulyás Pál: Mit akar a világ?
Mit akarnak a lombok,
mit akarnak a felhők?
Mit akar fent az árnyas
égbolt, e néma ernyő,
hogy eltakarja tőlünk
csillaggal és azúrral,
kék villámnyelveket
öltögető
vad égiháborúval
az Istent, ki után
piros szivünk oltára
reszkető fájdalomgomolyt
ereszt a magasságba
Mit akar a föld barna
titokzatos anyagja?
Mit akar a mély tenger
hullámverő haragja?
Mit akarnak a lassan
csuszamló férgek itt lent?
Mit akar a világ, hogy
eltakarja az Istent?
Kazinczy Ferenc: Nehéz és könnyű
Nem szeretek nehezet, ha nehéz; könnyűt nem, ha könnyű;
Ez s amaz együtt dísz, mint külön állva, hiba.
Úgy kell ami nehéz, ha nem érzeti vélem, hogy az volt,
S a könnyű, ha simúlt sok faragásra leve.
1828.
Harsányi Kálmán: Hogy látod szebbnek?
Hogy látod szebbnek holdas házfalak
Sejtelmes árnyék-függönyét?
Mikor még tétovák a vonalak,
S az ágas-bogas csipkeszövedék
Meg-meginbolygatva s újrakezdve még
Úgy ing-leng, mint a lomb-csótár a fán,
S a hol dús, hol gyér bojt és rojt alatt
Fölcsillan még a k?fal-osztován
A fürgén perg? holdsugár-vetél??
Mondd, akkor szebb, mikor még minden él?
Ez örök fényb?l, árnyból sz?tt csodán?
Mikor még készül, vágyik és keres?
Vagy szebb, mikor a szöv?szék megáll?
Pihen az árnyék, pihen a sugár,
Mert kész a csipke, kész, tökéletes,
S oly mozdulatlan rajta minden ág,
Mint az üvegre dermedt jégvirág?
Nyugat, 1919 / 8. szám
Fazekas Mihály: Csokonai Vitéz Mihály halálára
Él-é a síron túl vagy nem az emberi lélek?
Ezt a kérdések kérdését a mi Vitézünk
Fejtegeté; de mivel nem akadt nyitjára elölről,
Túlnanról akará még megvizsgálni. Azonnal
Kettényílt az örök titok kárpitja előtte…
Ő bément s széjjelnézett. Látván a halandók
Gyenge világa elől elrejtett mennyei pompát,
Gondolatit szárnyára vevé a lelki dicsősség,
És ő még fül nem hallott szent angyali hangú
Énekek énekein kezdé dicsérni az élet
Felséges voltát, mely várja az emberi lelket.
Megtetszett kedves zengése az angyali karnak
S mennyei múzsának lelkét ottfogta. E halmot
Hamvai tisztelik, és gyönyörű munkái hazáját.