Zene témájú versek

Benedek Elek: Marci muzsikál

Ül a mama székibe,
Áll Marcika elibe,
Másnak nem is hegedül,
Csak mamának egyedül,
Cini, cini, duru, duru!

Cini, cini, muzsika,
Húzzad, húzzad, Marcika,
Told a vonót fölfelé,
Most meg húzzad lefelé,
Cini, cini, duru, duru!

Istenem, de szépen szól!
S csak abból a négy húrból!
Húzzad tovább, Marcikám,
Nem húzza így a cigány,
Cini, cini, duru, duru!

Cini, cini, duru, patt!
Mind a négy húr elszakadt!
Nem szól már a muzsika,
Hiába húzod, Marcika!
Se nem cini, se nem duru!

Komócsy József: A harangok szava

A tóparton, hol fűzek árnya
Borong a kék tükör felett –
Állok némán s mintha a mélyből
Hallanék csöndes éneket.

A harangok harmóniája
Magasztos dallá összecseng,
A fölmorajló hang lelkemben
Visszhangra kél, imába zeng.

A csöngetyűnek síró hangja,
Mint metsző, édes fájdalom –
Ugy átsivít, úgy átverődik
E magasztos, e szép dalon.

Majd mélabúsan búgva zendül
A nagy harangnak mély szava;
A tó megrendül hallatára,
Remeg a sziklák ércfala.

Ah, mennyi bú! ah, mennyi bánat
Zúg e hangokon szerteszét!
Ah, mennyi vigasz, bátorítás
Hallatja bennök énekét!

E dallamok magasztos szárnyán
Lelkem égig emelkedik,
Míg büszke szívem megalázva
Lehull a föld göröngyeig.

Mikszáth Kálmán: Házi zene

Uraim, hölgyeim, lépjenek be, tessék!
Ime kezdődik a nagy ünnepélyesség.

Vigasság, hangverseny, brum, drum, brum dobolok,
Ejnye de pompás dob, hogy harsog, hogy morog.

Iluska a széken sípol a fésűvel,
Nem csoda, hogy fésű, fésű dolgot művel.

Mintha az embernek a haját czibálná,
Többet ér ez minden zenélő szerszámnál.

S hogy hiány ne legyen még az énekbe’ sem,
A kis Bodri kutya vonít keservesen.

Karmesteri bot is az ő mozgó farka,
Teljes hát a verseny, a műsora tarka.